Tóth Krisztina költő, író, műfordító

Fotó: Bulla Bea     

Hannu Marttila: Most az elnyomott külföldi beszél

Tóth Krisztina kis részletekből ír nagy történeteket

Helsingin Sanomat, 2009. június 17.

MESSILÄ. “Angolomat nem értik, franciámat nem értik, akcentus nélkül csak a félelem nyelvét beszélem.”

A magyar Tóth Krisztina hétfőn, a Lahti Nemzetközi Írótalálkozó költészeti estjén felolvasott versében Alina Moldova szólal meg így; a 170 cm-es kelet-európai bevándorló, fogában amalgámtöméssel, szívében öröklött szorongással és akinek várható életkora 56 év.

Ismerősen hangzik? Ebben az esetben Helsinki vagy bármely nagyobb európai város utcáin pillantott körbe.

A Kelet-európai triptichon Alina Moldovája tudtán kívül az európai uniós választások egyik központi szereplője volt – rá hivatkozva törtek előre az idegenellenes mozgalmak úgy Magyarországon és Finnországban, mint Nagy-Britanniában is.

A kelet-európaiság életérzését ábrázolja Tóth Krisztina az éppen az írótalálkozó előestéjén megjelent Vonalkód című novelláskötetében (fordította Juhani Huotari). Ennek tizenöt novellájában az 1967-ben született írónő a gyermek és a fiatal lány szemszögéből ábrázolja a létező szocializmus utolsó éveit Magyarországon.

„Közvetlen politikai mondanivalója ezeknek a novelláknak vagy a verseimnek nincsen. Nem próbálok nagyot markolni, a kis részleteket vizsgálom. Az érdekel, hogy egy bizonyos helyzet miképpen hat a személyiségre, milyen észrevétlenül válnak bizonyos – nem velünk született – dolgok személyiségünk részeivé.”

Tóth az úgynevezett puha diktatúrában nőtt fel, viszonylag jó körülmények között, de át tudja érezni szülei tapasztalatait.

„Amikor édesanyám híreket hallgat a rádióban, gyakran most is ösztönösen megfogja a karomat és azt kérdezi: ’Csak nem lesz ebből valami baj?’

Puha vagy nem, a korábbi diktatúra ügynökeinek tevékenységét hivatalosan nem vizsgálták; Tóth ebben kapcsolódási pontot lát az európai uniós választások eredményével és még a finnországiénál is alacsonyabb részvételi aránnyal. „Ismerek nálam fiatalabb írókat, akik addig nem mennek el szavazni, amíg ez a tisztázási folyamat nem történt meg.”

A három évvel ezelőtt Magyarországon megjelent VonalkódTóth első novelláskötete. Az irodalmi köztudatba költőként tört be a kilencvenes években, prózát csak hat éve kezdett írni.

További prózakötetei is készülnek, de a költészetet is folytatja.

„Mostantól párhuzamosan művelem mindkettőt. A próza lehetőséget kínál a dolgok bővebb tárgyalására, a lírában pedig mindenek előtt az vonz, hogy rövid villanásokkal sokkal nagyobb történeteket lehet sejtetni.”

Az írás mellett Tóth Krisztinának a Lahti Írótalálkozó témájának megfelelően egy másik nyelve is van: szobrászként végzett, mint egy generációval idősebb német kollégája, Günter Grass.

Az írótalálkozókhoz kettősen viszonyul. „Kis nyelvterületek képviselőjének ez az egyetlen lehetősége kapcsolatteremtésre és munkásságának megismertetésére.  Szerintem azonban az író elsődleges feladata az írás, minden más csak eltávolítja ettől.”

„A barátaim egyáltalán nem értik, milyen munka ez. ’Élvezd egy kicsit az életet, utazgass, eleget dolgoztál.’ De hát én akkor élek, amikor írok. Akkor vagyok a legboldogabb, ha nyugodtan, egyfolytában írhatok.”

A cikket Olga Houtari fordította magyarra

Welcome , today is Saturday, 2019-05-25