Tóth Krisztina költő, író, műfordító

Fotó: Bulla Bea     

EGYSZER TAKIN MEGLÁTTA A VALAMIT…

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-20

Még nem tudok, de máris szeretek olvasni! Egy nagyon kedves, ifjú rajongó, Horváth Hella (3 éves kislány) ismerkedik az Állatságok című gyerekverses könyv szövegeivel és kedvencével, a Takin című költeménnyel édesanyja, Horváth-Csepelyi Boglárka segítségével.

Perfekt. Radics Viktória írása a Mozgó Világ decemberi számában a Párducpompa című novelláskötetről

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-20

Kattintson a linkre, ha szeretné elolvasni a PDF dokumentumban található kritikát!

Radics Viktória írása a Párducpompa című novelláskötetről

FB_IMG_1495877156518

MEGVILÁGÍTÓ MESÉK: Szepesi Dóra interjúja Tóth Krisztinával a Bárka Online Papírhajó rovatában

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-19

Interjú Bozó Andreával a Pokémon Go próbáiról

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-19

Fotóalbum a POKÉMON GO olvasópróbáiról

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-19

MÉG EGY MESE A TITKOS HÓEMBERRŐL

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-16

HÖRIKE ÉS LILI A NAGY KÖNYVLABIRINTUSBAN

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-16

Korniss Péter FOLYAMATOS EMLÉKEZET című kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-15

A KÖTŐDÉSEK című esten a KÖNYVESPOLCOK ELŐTT című képhez kapcsolódva A SÁRGA FLAKON című novellát olvastam fel.

Tóth Krisztina: A sárga flakon

Sára néni bosszankodva próbálta átpréselni magát a járókerettel a konyhaajtón. A bevásárlószatyrokat az ajtó mögött tartotta egy nagyobb táskában, emiatt az ajtót nem lehetett sarkig kitárni. Egész eddig ez nem is okozott gondot, de most, hogy a térdműtét után hazajött a kórházból, muszáj volt járókeretet használnia a lakásban. A szőnyegeket segített felszedni a szomszéd, de azt már nem próbálták végig, hogy mi lehet még útban a közlekedésnél.
Sára néni nyugdíjas tanítónő volt. A városban sokan szerették, gyakran meglátogatta egy-egy régi tanítványa. A bevásárlást mindig elvállalta valaki, jóformán ki se kellett mozdulnia. Gyereke nem volt, a férje négy éve meghalt, hozzászokott már, hogy egyedül boldoguljon. Egyedül az fájt neki, hogy már nem taníthat.
A lábadozás első hetében legnehezebbnek a fürdés bizonyult. Óvatosan lépett át a kádperemen, és átkozta magát, amiért a felújításnál nem váltott át a zuhanyra.
A járókeret csak eleinte kellett, utána elég volt a bot: azzal már le tudott menni az utcára. Egyedül a takarítással nem boldogult. A felmosó vödröt nem bírta megemelni, és nem tudott felnyújtózni sem, hogy letörölgesse a port. Közeledtek az ünnepek, ideje lett volna egy alaposabb takarításnak.
Annust, az erdélyi asszonyt, aki alig volt fiatalabb Sára néninél, egy nő ajánlotta a házból. Többeknek segített takarítani és gyerekfelügyeletet is vállalt. Sára nénivel abban állapodtak meg, hogy kétszer jön egy héten, úgy nem gyűlik fel annyira a piszok.
Annus fáradhatatlannak bizonyult. Végigtörölgette a képek kereteit, kirázta a szőnyegeket, lemosta ecetes vízzel a csempét. Időnként behívta Sára nénit a konyhába, és elismételtette magának, melyik flakonban mi van. A zöld a fertőtlenítő, a kék fújós az ablaktisztító, a másik, világosabb zöld a vízkőoldó, a sárga a bútorfény – mondta el Sára néni már többedszerre. Annus csontos, barázdált arcú asszony volt, sokkal idősebbnek tűnt a koránál. Eleinte nem nagyon beszélt, de amikor kicsit feloldódott, elmesélte, hogy már tizenkét éves korától dolgozik, mert annak idején be kellett segítenie a szüleinek. Aztán később se volt könnyű – tette hozzá komoran.
– Minek tartja ezeket itthon, ha már elolvasta őket? – kérdezte a tanítónőtől bosszankodva, ahogy szállt a por az összeütögetett könyvekből. Sára néni elmagyarázta, hogy van, amit már nem olvas el újra, de szereti tudni, hogy megvan neki az a mű. Annus vonogatta a vállát, aztán elmenetelkor figyelmeztette Sára nénit, hogy kifogyóban van a zöld flakon, és a kékből se ártana venni, mert ünnepek előtt le akarja pucolni az ablakokat.
Sára nénit eleinte zavarta, hogy Annus nem mondja ki tisztítószerek nevét, és nem azt mondja, hogy Domestos, Cif, Clin, de aztán arra jutott, hogy az asszonyt nyilván idegesítik az idegen szavak, és nem akar a kiejtésükkel bajlódni. Két héttel Karácsony előtt egy régi tanítvány felajánlotta Sára néninek, hogy elviszik őt a férjével egy bevásárlóközpontba, amíg Annus kitakarít. Segítenek neki beszerezni és felcipelni az a fenyőfát meg az ajándékokat. Sára néni a hónapok óta tartó bezártság után örült az ötletnek.
Mire csomagokkal megrakodva hazaértek, Annus már el is ment. A lakás ragyogott, a volt tanítvány és a férje be se mertek lépni cipővel, úgy csillogott még a parketta is. A fenyőfát a férfi kirakta az erkélyre, az fiatalasszony meg bepakolt szépen mindent, ahogy Sára néni mondta.
Amikor elmentek, leült a konyhában, és gondolkodott. Valami furcsát érzett már a hazaérkezés óta. Felállt, körbejárt a lakásban, és egyre erősebb lett benne ez a különös érzés. Régi nyarak jutottak eszébe, a vízpart, a ragyogó nyári ég. A férje sötétre sült, szeplős háta pecázás közben. Nem értette, mi van vele. Szinte megszédült, nekidöntötte a homlokát a ruhásszekrény ajtajának, és akkor megcsapta az illat. A ruhásszekrénynek napkrém szaga volt! Ment tovább, járt körbe, szagolgatott, és apránként megbizonyosodott róla, hogy az összes bútor naptej szagot áraszt.
Kibicegett a konyhába, benézett a szekrénybe, és valóban, ott állt a sárga naptejes flakon a tisztítószerek között. Hát ez meg hogy kerül ide? – tűnődött. A fürdőben volt a helye, de rég le is járt, ki kellett volna dobni. És egyszer csak minden világossá vált előtte.
Hát persze – hasított belé a felismerés. A flakon sárga, akárcsak a bútorápoló flakonja. És ott, a konyhában állva hirtelen megértette, miért emlegette mindig Annus a flakonok színét a tisztítószerek neve helyett: azért, mert Annus nem tudott olvasni.
Sára néni ült a konyhában, tartotta a kezében a majdnem kiürült naptejet és könnyezett. Sírt. Hogy ő, aki nemzedékeket tanított az ábécére, két hónapon át nem vette észre, hogy ez a másik idős asszony nem ismeri a betűket.
Este becsomagolta a neki szánt csokoládét és likőrt, és az ajándékcédulára, nagy, nyomtatott betűkkel felírta, hogy ANNUS, aztán nekiállt szabályos, tanítónős betűkkel és kis ábrákkal ellátni a tisztítószereket is.

2017 Top 10 gyerekkönyvéről, köztük a Zseblámpás mesék-ről: összefoglaló a kulter.hu-n

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-15

Elkészült az idei Titkos Hófehér!

Categories: Egyéb
Tags: No Tags
Comments: No Comments
Published on: 2018-01-15

Mindjárt beköltözik a mélyhűtőbe.
(További információk a Mese a titkos hóemberről című történetben / Zseblámpás mesék!)

Szervezés
tegyi.timea@t-online.hu
Language
Hangoskönyv
promo
Welcome , today is vasárnap, 2018-01-21