Tóth Krisztina költő, író, műfordító

Fotó: Bulla Bea     

Tamás Zsuzsa írása az Állatságokról

Tamás Zsuzsa

Állati utazás a Föld körül

Tóth Krisztina: Állatságok
Magvető, 2007. 35 oldal (1990 Ft)

Hiába része a középiskolai tananyagnak az Íliász és az Odüsszeia roppant erőfeszítések árán magyar nyelvre fordított változata, Devecseri Gábor életművéből kevesebben tudnák idézni, mely szavak szökkennek át hexameterben szavaló homéroszi hősei fogainak kerítésén – ellenben generációk sora tudná elénekelni, hogy kéri apját a kis bálna, hadd mehessen el a bálba… A neves költő-műfordító fiát szórakoztatta hajdanán a halhatatlan Állatkerti útmutató játékos rímötleteivel.

Tóth Krisztina szintén kisfia, Marci kedvéért keresett rímet öt kontinens harminc állatának különösen csengő nevére, s foglalta versbe „Brehm úr” szakszerű leírása alapján legjellemzőbb tulajdonságaikat (legyen az kültakarójuk, lakóhelyük, táplálékuk, latin nevük vagy éppen székletük színe). Persze az Állatságok esetében sem a lexikon megverselése, a tanító szándék az elsődleges, sokkal inkább a közös szórakozás, az olykor kancsal- és egyéb rímek fölötti összekacsintás (összekancsítás) öröme.

A versek zöme egy-egy állatnévből fakadó rímhelyzet, nyelvi ötlet kiaknázása, de olykor történet sejthető a beszédhelyzet mögé. Vajon ki kezdi így kérdései sorát: „Áruld el nekem, nagymama / milyen állat a nagy mara?” És ki hasonlítja a baziliszkuszt a szomszéd bácsihoz? És mi történik a nerválra leső két tudóssal, miért hallgatnak el? Hát a pitbullról szóló okítást mi harapja félbe?

Miközben ezekre a kérdésekre keressük a választ, észrevétlenül körbeutazzuk a Földet, hiszen nerválra északon érdemes várni, a repülő halra viszont a déli tengereken; párás brazil erdők lakója a fossza, de sivatagban él a szurikáta; amerikai medve a floridai baribál és dél-kínai szarvas a milu; Tibet, Mexikó és Madagaszkár mind-mind különös állatok otthona: aki nem hiszi, járjon utána!

A képzeletbeli utazást Baranyai András térképe is segíti – az általa megrajzolt állatok a kötet végén még visszaköszönnek ránk. Az illusztrátorra nehéz feladat hárult: ha nem is a Brehm-lexikon színes tábláinak pontosságával, de nem is az állatmesék emberi tulajdonságokkal felruházott hőseinek fizimiskájával kellett ábrázolnia az állatokat, a szöveg szellemességéhez – és önmagához – méltó leleményekkel szórakoztatva.

Bár a költőnő ígért folytatást, úgy tűnik, Tóth Krisztina „állatságai” épp csak kiegészítik, de semmiképp nem feledtetik az életmű felnőtteknek szóló darabjait.

Welcome , today is Sunday, 2019-05-19